A jegesúszó szezon végén úszott a Balatonban az Ice Mile teljesítője

A jegesúszás nem csupán egy őrültnek tűnő extrémsport, hanem a természettel való mély, spirituális kapcsolat megélése is. Walter Ulrik, aki az  International Ice Swimming Association által is hivatalosan rögzített első magyar jeges mérföld (Ice Mile)  leúszója ebben a lélekemelő írásában egy, a jegesúszó szezon végéhez közeledő balatoni úszásának élményét osztja meg velünk. A Balatoni Jegesmedvék vendége volt, ők figyeltek rá, miközben ismét nagyot úszott. Gondolatai nem a fizikai kihívásokról szólnak, hanem a belső utazásról, a szeretett elhunyt édesapja emlékének felidézéséről, és a magyar tenger iránti mély szeretetről is. A Balaton “hűsítő” érintése, a napfény és a csendes harmónia -a csúcsformában lévő versenyző számára ezeket nyújtja a jégúszás- vagy másképp nevezve a jegesúszás.

-Szinte égetett a Nap, amikor az akarattyai strand fémrácsos lépcsőjére léptem. Megálltam egy pillanatra és végigfutott a szemem csillogó Balatonon. Kellemes szellő hozta a tó millió illatát Tihany felől. Azt a bizonyos, máshoz nem fogható illatot. A magyar tengerét. A Balatoni jegesmedvék haladtak elől, én pedig utánuk léptem a vízbe. Egyfajta búcsúzásként a jeges szezontól. Lehet, hogy ez volt az utolsó nap, amikor 5 °C alatt van a víz hőfoka. E felett már “csak” hideg a víz. Nem jegesúszás, hanem téliúszás.

“Néhány lépés az iszapos strandon, majd kényelemesen felfeküdtem a vízre”

-Kis elrugaszkodásos siklás. Hűs a víz. Frissítően hűs. Már nem csíp, már nem harap. Simogat. A Nap keresztülfűt a vékony vizhártyán, ami a bőrömre ül. Néhány kartempó után már helyre is áll a légzés. Ezúttal már a legkisebb fájdalom is elkerül. Talán a meleg miatt. Vagy egyszerűen már kezdte megszokni a testem a jeges közeget. Balatonvilágos irányába indulok. Jobbra veszem a levegőt. Így Tihany felé pillantok ki. Tudom, hogy ott van, de látni nem látom. Úszás közben ilyen alacsony szögben képtelen vagyok bármit észrevenni. De tudom, hogy arra van.

Felpillantok az égre. Egy madár húz el Fűzfő irányába. Fél év múlva újra triatlon verseny lesz ott. Amiatt kezdtem el úszni másfél évvel ezelőtt. Az a jutalomfalat az edzés-szezon végén. Az adja a célt, hogy miért is csinálom. Mármint nyilván a sportért önmagában. De az annyira megfoghatatlan. Kellenek a kézzelfoghatóbb célok.
Nem akartam messzire menni a többiektől, így néhány perc múlva megállok és visszatekintek. A vízben vannak még. Komótosan megfordulok és lassú csapásokkal elindulok visszafele.

A nyíltvízi úszás még ha jeges is,  gyakran misztikus élmény, megélés

-Jobbra veszem a levegőt. Látom az akarattyai magaspartot. Apám tekint le rám. Ő már bő 10 éve ott van. Már csak onnan tud rám figyelni. De onnan belátni az egész tavat. Itt született. Ez volt az otthona. A legszebb helyen van. És itt lesz mostmár örökre.
Ezúttal nem jönnek könnyek. Inkább boldogságot érzek, ahogy a Napfény megvilágítja a dombot. Szinte elvakít. Érezni vélem az onnan visszaverődő forróságot is. Kényelmes tempóban haladok. Lassan. Nyugodtan. Nincs semmiféle erőlködés. Nincs kapkodás. Nincs rohanás.

Eggyé válok a tóval. Mint egy selyemtakaró, úgy fut végig a hátamon és a lábaimon. Visszaérek a rajthelyre. Lassan megállok. Kényelmesen megfordulva újabb körre indulok ki.

Ismét Tihany. Két hét múlva ott lesz a Téli Balaton-átúszás. Ezért kezdtem el egyáltalán ezt a hidegvizes “őrületet”. 1250 méteres táv az 5-6-7 fokos vízben. Elképzelhetetlennek tűnt. A 400 méteres harmadtávot céloztam meg

szeptemberben. Hogy talán az összejöhet. Titkon a 625 méteres féltávról álmodoztam. És persze arról, hogy néhány év múlva akár az egészet egyben is meg tudom csinálni.

Fordulok. Apám játszik gyerekként a vasúti töltésen. Istenem, mennyit mesélt a gyerekkoráról. Hogy miket csináltak. Merre játszottak, merre rosszalkodtak. És hogy hogyan esett szerelembe életében először ezen a strandon. Ahol épp a víz felszínén siklok. Érzem a fürkésző tekinteteket. Nem csak fentről, hanem a part felől is. Sétálnak néhányan. Nem igazán értik, hogy mit csinálok. Pedig egyszerűen csak élvezem a puha vizet.

A partról figyelték Ulrikot, miközben visszamelegítettek

Újra a rajthoz érek, már szinte mindenki kint van. Melegítenek vissza. Lomhán megállok. Úgy döntök, megyek még egy kört. Jobbra veszem a levegőt. Tihany. Nem tudok betelni a fényekkel. Érzem a félsziget domborulatát. Látni nem látom, de pontosan tudom, hogyan néz ki. Egy-egy karcsapásnál szinte végigfut a kézfejem a sziluettjén.
Kezdek hűlni. De ezúttal kellemesen. Átmozgatom a kézfejem, lábfejem. Végigellenőrzöm a karom, a lábaim. Minden rendben. Mint egy nyári napon egy langyos zuhany: hűsnek hat. Felfrissít. Lelassít. Átmosolygok a nyugati medencébe. A Nap teszi a dolgát. Ez már bizony a tavasz kezdete.

“Csak a víz és én” -télen  is

Csak a végtelen víz. Nincsenek emberek. Nincs senki más. Csak a víz és én. Gondolataim kezdenek az év utolsó kihívása felé sorjázni. Ugyanis végül bátor lépésként a teljes távra neveztem. Vagyis 1250 méter vár majd rám: Szántódról Tihanyba kell majd úszni. Úgy döntök, most megúszom a távot.
Néhány kör után megcélzom a strand rácsos fémlépcsőjét. Talpra állok. Épp csak derékig ér a víz. Komótosan leállítom az órám. Leveszem az úszószemüvegem. Kiveszem a füldugókat. Kifújom magam. Kilépek a lépcsőre. A fagyosra ázott talpaimnak nem esik jól. Mélyen belemar a rács a bőrömbe. Kisietek rajta.
Szembefordulok a Nappal. Hagyom, hogy a fórró sugarai átjárják a testem. Magam szívom erejét. Melegít. Szárít. Az utolsó jeges 1300 méter. Nagyon lassan. 37 perc alatt. Elbúcsúzom a jégtől.

“Nem lesz  könnyű” A jegesúszó szezon  után következik a Téli Balaton-átúszás

Kerülővel indulok haza. Megnéztem a szántódi rajthelyszínt. Épp kihúzott az egyik komp. Átpillantok a tihanyi oldalra. Nem tűnik messzinek. De nem lesz könnyű. Pontosan tudom, hogy nem szabad félvállról venni. A hideg az hideg. A Balaton az a Balaton. Lesznek hullámok is. Lesznek áramlatok is. De azért jövök majd, hogy ezeken felülemelkedve átérjek a túlpartra.
A testem közelít már Pest felé. De a lelkem még a tóban. Ebben a drága, mézédes tengerben.

Kiemelt fotó:  Walter Ulrik

Kapcsolódó cikkünk: Walter Ulrik jegesmérföld úszással sporttörténelmet írt

Mi, a hideg jótékony hatásait hirdető csapat, minden nap arra törekszünk, hogy a legfrissebb és legmeggyőzőbb információkkal, eseményekről, hideghez köthető fontos, vagy csak érdekes írásokkal szolgáljunk Számodra. De hát kik vagyunk mi? Magyarország egyik legapróbb, de aktív szakmai magazinja, akik lelkesen kutatjuk és osztjuk meg a hideg varázslatos világának titkait. Nincs mögöttünk hatalmas támogatói háttér, csak az a szenvedély és elkötelezettség, amivel az igazságot és a boldogságot akarjuk terjeszteni.

De itt jössz te, kedves Olvasó!

Te vagy az, aki üzenetet nekünk terjeszteni. Egy apró lépésre van szükség, hogy hideg varázsa eljusson minél több emberhez: oszd meg az írásainkat! Ezt a cikkek elején, illetve legvégén található közösségi média ikonra teheted meg. Minden megosztás egy újabb lépés a boldogabb, egészségesebb és kiegyensúlyozottabb élet felé vezető úton. tehát ne habozz! Legyél része ennek az élettel teli közösségnek is, és légy része annak a mozgalomnak, amely a hideg áldásait mindenkihez elhozza! Mert itt a hideg nem az ellenfeled, hanem a barátod a szebb életért! Hajrá, oszd meg az üzenetet, és készülj velünk a legjobb hideg élményeidre! Reszkess, mert itt a hideg, hogy teljessé tegyen!