Véletlenül felgyújtotta magát a gyönyörű nő, egy évvel később már a jeges Balaton vizében ünnepelte az újjászületését
Szörnyű baleset érte Bellát, aki véletlenül felgyújtotta magát egy panzióban, mikor a látványkandallójának pislákoló tüzét szerette volna felélénkíteni. Egy megmagyarázhatatlan pillanat alatt történt meg a baj, a gyújtófolyadék a kandalló tüzével együtt robbant a testére. A szaunához tartozó vizes dézsa volt az egyetlen esélye, amibe belemerülhetett. Nem tudja, hogyan hívott segítséget, a mentőautóban már a klinikai halál állapotába került. Saját fizikai testén kívüli döntött arról, hogy tovább akar élni. Rang Izabella osztotta meg a Reszkess magazin olvasóival vérfagyasztó írását
-Pontosan egy éve történt. A látványkandallóban kialudt a láng, gondoltam utántöltöm. Majd egy laza kézmozdulattal lecsavartam a műanyag flakon tetejét és öntöttem az utasítás szerint. Fellobbant a láng. Átvillant a pillanat töredéke alatt, hogy ennek nem kellene meggyulladnia. Majd egy hatalmas robbanás, amitől a folyadék már a bőrömön égett tovább. Levegő után kapkodtam, de csak a lángokat szívtam a tüdőmbe.
Miután felgyújtotta magát, először a bőrére égő ruháját, majd a faházat oltotta
-Hirtelen nem is tudtam hogy magam oltsam, vagy a faházat, rohantam a fürdőbe, melyben egy dézsa állt, tele hideg vízzel. Gondolkodás nélkül ugrottam bele, ami a lángokat eloltotta, de másztam is ki, és puszta kézzel próbáltam eloltani a házban keletkezett tüzet. Aztán vissza a dézsába. Ott elöntött számtalan gondolat. Mindenem megégett. A hajam nagy része leégett, arcom, nyakam, karjaim, kezem, mellkasom, melleim, combom.
Tudta, mi következik
-Láttam már égésből meggyógyult embereket, tudtam, mi vár rám. Mégis egy olyan nyugalom áradt szét bennem, amire most sem tudom, mi a magyarázat. Nem fog tönkretenni engem! Gondoltam. Én ezt a javamra fordítom! Ez volt az egyetlen kapaszkodóm. Olyan fájdalom járta át a testem, amiről eddig nem is hittem, hogy létezik. Ilyen lehet az, amikor valakit elevenen megnyúznak. Csak ez még annál is tovább fáj.
Megérkezett Kedvesem, akivel két csodás napot terveztünk eltölteni ezen a mesebeli helyen. Egy ideig cserélgette rajtam a vizes törülközőket, majd amikor már annyira remegtem, hogy szinte magamon kívül voltam, hívta a mentőket. Megérkeztek a mentősök. Egymásra néztek, Ketamin! (Zöld vagy sárga?) kérdezték egymástól, amiből arra következtettem, hogy az erősebbet szavazták meg egyöntetűen. Miután minden létező helyen sikertelenül próbáltak vénát találni, valahogy nagy nehezen csak összejött.
Kívülről látott és érzékelt mindent
-A mentőben átéltem a saját halálom. Tudtam, láttam mindent magam körül. Szegény őrangyalaim! Ez már másodszorra történt meg velem! Lapozgattam a dimenziók között, ahogy egy könyvet lapoz az ember. Minden oldalon egy hozzám közel álló személy érzéseit éreztem- amit én hagyok bennük, magam után. A sürgősségi műtőjében félig eszméletlenül érzékeltem, ahogy sürögnek-forognak körülöttem éjfél körül szegény kórházi dolgozók. Na, mondom, adom itt nekik a plusz munkát.
Másnap úgy ébredtem, mint egy múmia. Mindenem befáslizva, mozdulni nem tudtam. Mégis TUDTAM, én MEG FOGOK GYÓGYULNI!!!!
A morfiumot kellemesnek találta, de érezni akarta, hogy él…
-Az első két nap morfiumon nagyon kellemes volt, aztán már nem kértem fájdalomcsillapítót sem. Érezni akartam, hogy ÉLEK! Annyi év depresszió után ez, még ha fájt is, annyira valóságosnak tűnt! Itt vagyok! Hát ezt is legyőzöm! „Kényelmetlenné kell tegyelek, különben soha nem mozdultál volna”csengett a fülemben.
Miért kell megvárnunk, hogy valami rossz történjen ahhoz, hogy változzunk? Hogy változtassunk? Hogy felismerjük, hogy egy barát, a család, bárki vagy bármi, mennyire fontos nekünk? Egy dolgot megtanultam. Nem egymással kell versenyeznünk. Nem az a cél, hogy legyőzzük a másikat!
Honnan ez a pozitív gondolkodás és életöröm? Felgyújtotta magát, de egy év elteltével szeretettel gondol a szörnyűségre!
-Magunkat kell legyőznünk. Mindenegyes nap! Csodával és szeretettel nézek arra az egy évvel ezelőtti napra, ami más szerint tragédiának tűnhet. Olyan erős lettem, hogy azóta úgy érzem, nincs lehetetlen!!! Ha a jeges vízben gyorsabban gyógyulok, akkor megyek a jég alá, amit egyre jobban élvezek! Ott érzem csak igazán, hogy képes vagyok bármire!!!
Köszönöm szépen a családomnak, a barátaimnak, és mindenkinek, aki ismeretlenül is segített, mert voltak ilyenek is! Nekik talán nehezebb volt, mint nekem. Én TUDTAM, hogy ez csak az a szükséges kényelmetlen, ami előre visz! -osztotta meg velünk írását Rang Izabella
Kiemelt fotó: Rang Izabella fb oldala
Kapcsolódó írás: Az égési sérülés, Wikipédia
Munkánk célja a hiteles forrásokra alapozott ismeretterjesztés, mely a hideg jótékony hatásait, valamint a biztonságos hideghez szokás lehetőségeit népszerűsíti. Támogatást nem kapunk, mindössze figyelmed és írásaink megosztása ellensúlyozza azt a sokórányi, olykor több napos munkánkat, mely egy-egy cikk megszületésének az ára. Ha tetszett valamelyik írásunk, kérünk téged, ne felejtsd el megosztani! Reszkess -egy boldogabb, egészségesebb, kiegyensúlyozottabb életért!
