Jéghideg vízben is edzi magát Dervarics Tamás, az eXtremeMan Nagyatád 2023 verseny korosztályos győztese

Több száz fő bizonyíthatott újra az eXtremeMan rendezőbizottsága által évente megrendezésre kerülő „eXtremeMan Nagyatád” nemzetközi triatlon versenyen. A korábbi években a hőség jelentette az egyik legnagyobb kihívást az átlagember számára elképzelhetetlen távokon, ezúttal viszont a szinte hideg, esős idő állította próba elé a versenyzőket és a szervezőket. Az időjárási viszontagságok ellenére a  3.8 kilométeres úszásra, a 180 kilométer kerékpározásra  és a 42,195 kilométer futásra töretlen lelkesedéssel érkeztek a versenyzők. A sorrendben 34. nagyatádi viadalra, ahogy azt már megszokhattuk, külföldről is érkeztek triatlonisták. Dervarics Tamás évek óta rendszeresen indul a megmérettetésen, és most sikerült igazán jól kamatoztatnia a rengeteg munkát. Az eredmény mögött speciális felkészülése áll: már edzői irányítás alapján dolgozik, valamint hidegtűrését is kifejlesztette. Nem csoda tehát, hogy a mostoha körülmények az ő malmára hajtották a vizet!

 

Egy triatlon egyes elemeire külön-külön felkészülni sem könnyű.

Tiszteletre méltó már az a képesség is, ha valaki kizárólag úszással tartja karban fizikumát, és kilómétereken át képes szelni a habokat. Egy triatlonista talán épp csak bemelegít a medencében, majd bringára pattan, és leteker egy megközelítőleg Budapest-Debrecen távolságot. Itt már zavarba jövünk sokan.  De hogy mindezek után még egy maratoni futással zárják ezek a szupererős emberek a versenyt… Többnyire értetlenül állunk a kérdés előtt, hogyan lehetséges mindez?

Dervarics Tamás, számára a küzdelem idén nem csak a teljesítésről szólt, ez egy ideje már nem jelent számára problémát. Ebben az évben nyerni akart, és megcsinálta! Korcsoportjában első, összesítettben pedig nyolcadik lett! Hogy lehet a triatlont ilyen magas szinten végigcsinálni, vagy egyáltalán… túlélni? Mekkora munka van az eXtremeMan Nagyatád teljesítése mögött?

Dervarics Tamás most 46 éves. Gyerekkorában nem sportolt egyesületben, egyetlen szenvedélye volt, a foci. Ahogy nyáron, a legnagyobb melegben, úgy télen is szenvedéllyel rúgta a bőrt. Úgy érzi, ennek köszönhetően tett szert az alap állóképességére.

18 évesen kedvet kapott, hogy az akkoriban népszerű versenyen, a Fűzfői-öböl-átúszáson induljon.  A felkészülése annyi volt, hogy egy-két alkalommal elúszott egy partközeli stéghez, majd érett tizenéves fejjel megállapította, fog ez menni. Símán, persze… A sok focizás, mi más, végül meghozta ezt az eredményt is, de azért emlékszik arra, mennyire elfáradt, ahogy kitartott fejjel, mellúszásban végigtempózta az útvonalat. Az élmény hatott, innentől kezdve komolyabban vette az úszást, megszerette a vizes kilómétereket. A rendszeres kerékpározás a főiskolás években kezdődött, amikor egy szerény kis mountainbikeal tett meg nagyobb erdei utakat, de itt is még „csak” kedvtelésről volt szó.

 

Futás: utálta, pár száz méter megtételére volt csak képes.

Egy balesetből való gyógyulás csak azért volt számára fontos, hogy ismét focizhasson, ám orvosa azt kérte, amire legkevésbé vágyott: kezdjen el hosszabb távon kocogni. A foci végül később háttérbe szorult, de a futás (milyen meglepő, vagy mégsem??) új szerelem lett. Rászokott, hiányozni kezdett neki, ha nem mehetett. Egyre érdekesebbnek tűnt a versenyzés, az Öböl-átúszásnak pedig volt egy társrendezvénye, a félmaraton futás. Benevezett, de annyira tapasztalatlan volt, hogy nem igazán ivott verseny közben, csak amikor már késő lett, kétségbeesve próbálta volna behozni a deficitet… Úgy emlékszik, majd belehalt, de még nagyon fiatal volt, a rutin hiányát a “lóerőkkel” pótolta, és a forróság ellenére megcsinálta.  Ez volt első igazi tapasztalata, melyet a következő évek tréningjein kamatoztatott.

Évekig edzett, önmagáért. 2010 körül váltóban benevezett a nagyatádi triatlonra, az úszást választotta. Netről tanulta a fortélyait, szorgalmasan készült a már akkor is nagyon nívós versenyre. Érdekes… már rendszeresen bicajozott, futott, sokáig mégsem gondolt az ironmanre. “Eszembe nem jutott, hogy nekem szól ez a verseny” -emlékezik Dervarics Tamás.

2014-ben mégis benevezett a Balatonman kihívására, de csak óvatosan, egy féltávú ironmanre. Rossz emlékkel tért haza, mert futás közben nagyon sokan kerülgették, ami nem volt jó érzés számára. Ahogy mondta: egy teljes éves „triatlon böjt” következett, csak a futásra koncentrált, hogy fejlessze magát. Jól csinálta! Hamarosan eljutott a maratonig, és a mért idők is sokkal jobbak lettek. 2016-ban ismét sor kerülhetett hát a Balatonmanre, majd 2017 számára az igazi sportkarrier kezdete! Az első teljes ironmanen, Nagyatádon 11 óra 4 perccel ért célba… Ott, azon a versenyen, amiről néhány évvel korábban, fiatalabban még álmodni sem mert!

 

“Hogyan került az életedbe a hidegterápia?” -Dervarics Tamás a kérdésre meglepő választ adott!

-Mindig is szerettem a nyílt vizeket. Bármerre jártam, független attól, hány fokos volt a víz, belementem valameddig.

Nem volt tapasztalatom és nem is láttam másoktól, hogyan lehet ezt jól csinálni és biztonsággal nyakig merülni. Teljes tesstel csak tíz fok feletti vízekben időztem, az ennél hidegebbekbe térdig, combig mentem bele. Tapasztalatom nem volt, de megtudtam, hogy Szentendrén, a Postás strandon lesztek (az 1. nyilvános Téli Balaton-átúszásra készültünk az akkori jelentkezőkkel –a Szerk). Sikerült megbeszélni, hogy kipróbáljam azt, amit hozzáértők társasága nélkül nem szívesen tettem volna meg.  Egy-két fokos volt a víz. Ekkor tapasztaltam meg, mi a külömbség az úszás és a mártózás között… Ég és föld! Mártózni és ücsörögni a vízben, vagy nekiállni úszni, nagyon más. De sikerült 10-20 métert megtenni.

-Kétszer álltam neki, de annyira nem éreztem, hogy rá kéne erre feküdnöm. A hideg víz viszont továbbra is tetszett. Nagyon jó érzésem volt, amikor kijöttem. Máskor is volt hasonló, de nem ennyire intenzíven. Kaptam egy javaslatot, hogy a Hidegvíz Törzs nevű csapattal rendszeresen mártózhatnék. Megfogadtam a tanácsot, megkerestem őket, azóta már három szezon ment így le. Patakokhoz, tavakhoz járunk.

-A téliúszáshoz is lenne kedvem, de úgy érzem, arra nagyon rá kéne állnom -mondta kis bizonytalansággal Tamás. -Picit motoszkál bennem, hogy harmadtávon (400 m) induljak-e a Balatonon, de sok időt elvesz a triatlon. Elsősorban a regeneráció, a jó érzés, a mentális erősödés a célom a hideggel. Van is egy tartályom, amit októberben feltöltök vízzel, parajdi sóval. Tavaly már a feleségem is ráérzett erre a gyakorlatra, így az otthonunk erkélyén együtt élvezhetjük a hidegterápia hatásait. Egy-egy pörgős edzés után egyszerűen fantasztikus, nagyon jó a fáradt lábaimnak is. Ha pedig havasesőben futok, vagy kerékpározom este, akkor egy különös mentális edzés is még az 5-10 perces jeges fürdőzés.

 

Az idei esős körülmények miatt Dervarics Tamás különösen szerencsésnek gondolható, hisz szervezete jól adaptálódott a hideghez.

Ha egy verseny extrém körülmények között zajlik, a hidegterápia külön segítség -osztotta meg velünk tapasztalatát. -Láttam nagyon beöltözött embereket a kerékpárokon. Én nem vettem fel semmilyen plusz ruhadarabot, így sokkal könnyebben haladtam. Végig vert minket az eső. Egy sima kezes-lábas triatlon mezben mentem, és nem volt semmilyen problémám, miközben körülöttem sokan fáztak, szenvedtek. Egy-két éve egy rövid távú triatlon versenyen voltam a Velencei-tónál. A 13 fokos víz miatt megfelezték az úszótávot. Neoprénban voltunk, nagyon sajnáltam, minden probléma nélkül tudtam volna úszni az eredetileg meghatározott keretek között is. Az úszók kilencven százaléka örült, hogy kijöhetett a vízből, hogy megfelezték a távot. Volt, aki el sem indult, pedig nagyon jól lehet ilyen körülmények között is versenyezni, ha az ember felkészül!

A szenvedély minden terhet elviselő mozgatórugói, a hideg gyógyító ereje, vagy az emberi vasakarat? Nem tudhatjuk, de sejthető: ezek bármelyikének hiányában Tamás nem ért volna ilyen kitűnő eredménnyel célba. A céljáért a felkészülés gyötrelmes évein keresztül a versenyen való megfeszített munkáig szinte vért izzadt. Sokan csak sejtik, hogy a tökéletesség érzete, a harmónia elsősorban nem pénzzel, hanem kőkemény munkával váltható meg. Csak az tudja, milyen semmihez sem hasonlítható eufóriát, elégedettséget és jó érzéseket okoz az ember életében az ilyen győzelem, aki maga is átélte.

 

Fotók: Dervarics Tamás

Ezt már olvastad?  A nyári jégkádas csobbanás izgalmas, de nem veszélytelen kihívás.

 

Munkánk célja a hiteles forrásokra alapozott ismeretterjesztés, mely a hideg jótékony hatásait, valamint a biztonságos hideghez szokás lehetőségeit népszerűsíti. Támogatást nem kapunk, mindössze figyelmed és írásaink megosztása ellensúlyozza azt a sokórányi, olykor több napos munkánkat, mely egy-egy cikk megszületésének az ára. Ha tetszett valamelyik írásunk, kérünk téged, ne felejtsd el megosztani! Reszkess -egy boldogabb, egészségesebb, kiegyensúlyozottabb életért!