Részlet Schirilla György “Túró és Matilda” című mesekönyvéből
Schirilla György szeretettel osztotta meg “Túró és Matilda” című mesekönyvének egy részletét a Reszkess magazin olvasóival.
„Megkezdődött az iskola. Matilda sokkal kevesebbet volt otthon, mint eddig. Rengeteg dolga akadt. Eljárt zongorázni, elmélyült a számítógép tanulmányozásában, amiben Félix sokat segített neki, aztán irány a park, a séta. És emellett -nincs mit tagadni -egyre többet nyúlt okostelefonjához. Túrónak is megváltozott az élete. – Feladatom van- érezte át az ősz hűvös hangulatában. Hogyha valaki elment a kerítés mellett, azt figyelmeztető módon megugtatta. Főleg a gyanús alakok izgatták: akik megálltak, bámészkodtak, azokra rávicsorgott. Tekintélyes házőrző formálódott belőle. Szőnyeggel nem törődött. Egyszerűen kinőtte az ugrándozó nemtörődöm kutya szerepét.
Játék? Ugyan, menj már! Arra nincs idő, és kedvem sincs hozzá. Hosszúfülű elkezdett még jobban zabálni. Naphosszat csak rágott, megszerezte a száraz kenyeret, mert az sokáig eltartott. Ahogy az ősz szőtte a bánatot, és a falevelek színes könnycseppként hullottak szomorúan a földre, az öreg nyúl – mint a megértés szülője – elgondolkodott:
-Túró boldog, csak másképp, és ez a lényeg! Védd csak Túró, védd a házat! Jó neked hogy ilyen komoly küldetésed van. Büszke vagyok rád, és ez az én küldetésem. Meg a tavaszi gyomlálás. Arra is szükség van! Válogatni a friss hajtások között: megérezni, melyik jó, melyik nem. Hát igen. Én sem vagyok hiába!
Szépen, szomorú dallamokat dúdolt az ősz. A falevelek bámulatos színpompában hullottak alá; az erdőkben, ligetekben gyönyörű tarka levéltakaró borította be a földet. A madarak még messze voltak az éhezéstől, de már kutatták a földigilisztát, és csak az ügyesebbeknek sikerült kihúzni a földből egyet-egyet. Ebben az áldott időben Matilda osztálya három napos kirándulásra ment a hegyek közé a diáklány. Természetesen Túrót is magával vitte, aki a nyaralás óta csupán a híres-neves bevásárlásra ment vele. Persze, mostanában komoly elfoglaltságot jelentett neki a házőrzés, amit nem szívesen hagyott volna másra. – De Matildával kirándulni! Az egész más. Akkor elmegyek szabadságra. Addig szereljenek föl biztonsági kamerát. Nem, nem, mégse szereljenek föl semmiféle kamerát, mert akkor én feleslegessé válok. Inkább izguljanak: mikor jövök haza?
Nem lehet itt őrségváltás, jelenlétem bőség, áldás.
Túró feszülten várta az indulás pillanatát. És amikor Matildával elindultak a találkozóhelyre, nem bírt magával. – Ne húzz már annyira! Kiszakad a karom! Dehogy engedlek el Talán majd ha már kirándulunk.”
A folytatást természetesen már a kinyomtatott könyvben találja meg az Olvasó. A Túró és Matilda c. könyv megjelenéséről szóló írásunkat ezen a linken lehet elolvasni.
A “Túró és Matilda” c. könyvet itt tudod megvásárolni
