Oláh András úszásoktató -teljes interjú
Oláh András úszásoktató valószínűleg az első magyarországi téliúszást tanító szakember. Korábbi cikkünk a vele folytatott levélváltás kisebb részleteiről szólt, de András írását nagy terjedelme ellenére érdemes teljes egészében is közzétennünk.
Úgy tudom, otthonod 10-20 kilóméteres körzetében mindenhova kerékpárral utazol. Budapest XI. kerületéből például a Lupa-tóra, téliúszókat oktatni. Nem megterhelő ez túlságosan?
-Csípőprotézis műtéten átesve hagytam abba a versenysportot. Orvosi tanácsra a műtött terület rendszeres, óvott mozgatása miatt tértem át az edzés jellegű versenykerékpározásról a napi szintű városi közlekedésre. Bizonyos paraméterek betartását figyelembe véve ajánlott a rendszeres kerékpározás, és az úszás a műtött terület mozgási tartományának karbantartása miatt. A mozgatással a keringés és biológiailag fontos ásványi anyagok is jobban áramolnak a traumát átélt sejtek felé. Ezzel kitolható a második műtét időpontja, 10ről akár 40 évre.
Megterhelőnek csak az iramváltásokban bővelkedő, vagy felső teljesítmény határokat közelítő mozgás nevezhető. Ez inkább nekem ellazulás és meditáció, az elmém lenyugtatása, és a test jelenlétének teret adása inkább a jellemzője, mint a terhelési szint kitolása.
Versenyzői karieremmet, és ambicióimat elengedve, a teljes, mozgásban gazdag élet felé fordultam. Mindig szem előtt tartottam az általam érzett és egészségesnek tartott szintet. Ezt próbálom a fókuszba helyezni.
A versenysport egyáltalán nem erről szólt, sőt az ellenkezőjéről. A test maximális terheléseről és kiszipolyozásáról, az egészséges mozgással és mozgatással szemben.
Jelen állapotomban minden tudásomat mások segítésere, és boldogságának kibontakoztatására hasznosítom. Soha nem mások megelőzésére, vagy lehagyásara, legyőzésére gyűjtöm az erőmet.
Mekkora csoportnak kell összegyűlnie ahhoz, hogy bevállalj ilyen oktatást?
Csoportos eseményeknek vannak meghírdetve bizonyos oktatási formák, de aki ismer tudja, hogy akár egy emberért is átkelek a városon. Szívesen adom át az örömömet, a saját tapasztalatomat, ha van rá jelentkező, és nem a létszámot számolom. Legyen rá szabadidőm, megyek, és csinálom. Ez éltet engem is, és a tanítványt is, a rengeteg kapott öröm, és pozitív energia. Ezeket talán az első perctől fogva mindig megtapasztalom!
Fantasztikus szakmám van, rengeteg azonnal oda és visszaáramló pozitív energiával. Ezek jelet adnak arról, hogy mi is az ami fontos az életben, ami túl van az anyagias világ határain. Persze megélni meg kell valamiből, és az ingyen dolgot senki nem becsüli, ezért jeleznem kell valahogy az értékemet. Aaz az igazi szakma, amit nem a pénzért csinál az ember, sőt ha az anyagi tényezőt le tudja választani az életéről.
Miért szereted a nyíltvízi úszást tanítani?
A nyíltvizi alkalmakkor együtt van jelen, a napfény a víz a levegő, egy szárazföldtől eltérő különleges közeg, ahol mindenki más élményekkel gyarapodhat, a pirkadó hajnal, az ébredő természet friss ereje, a kellemesen csiklandozó hűvösség, a bőrön keresztül beáramló érzékenységet gerjesztő ingerek, a hajnali különleges madárcsicsergős hangok, a harmatos, néha deres felszínek, a rövid idő alatt elillanó reggeli fényhatások, stb. stb.
Még sorolhatnám az élmények sokaságát, de valószínűleg a természet végtelen arcát nem tudnám visszaadni akkor sem, ha csak erről szólna ez a cikk.
A nyíltvizi úszás emlékeztet mindig arra, hogy minden változó, és minden pillanatban a jelen lehetőségeit kell megragadjuk, mert az annyira friss, és üde, hogy ezzel őrizzük meg az élet a fiatalság állapotát magunkban. Amíg maga a jelen friss bennünk, addig mi is élettel teliek vagyunk, és élünk, áramlunk, nem kapaszkodunk bele valamibe, amit ismételni szeretnénk.
Ez is egy másfajta öröm és érzet, és a biztonság állandósítása is másfajta képességeket igényel.
Az utóbbit az elménk lehetőségeivel érjük el, az előbbit a szívünk központjával nyitjuk meg!
Tehát a nyíltvíz a természeti energiák közelségét, az ebből fakadó kifogyhatatlan adományt, és a szívünk nyitottságát jelenti a számomra, ami szabad áramlásban van, ettől válik minden élővé! Sose befejezett, mindig egy épp zajló folyamat.
Ezt tanítani, vagy talán jobb szó rá, hogy bemutatni, és átadni szeretem, azt hogy ezt a tapasztalatot mindenki magában kibontakoztathassa.
Kik a lelkesebbek –a téliúszók, vagy azok, akik a meleg nyári tavakat réstzesítik előnyben?
Hozzám forduló emberek mindig lelkesek.
Amikor megkeresnek, legyen tél vagy nyár, mind olyan szakaszukban vannak az életüknek épp a jelentkezők, hogy fontossá vált számukra a víz valamiért.
Tudom, ezt a lelkesedést, ezt az energiát ki kell használni, ezért mindig rögtön igyekszem reagálni, ezzel máris egy előnyös helyzetet teremteni az érdeklődőnek, és ezt a pozitív irányt kihasználni a megkapaszkodáshoz, a megerősödéshez.
Nem mindig sikerül, mert nem mindenkinek én vagyok a megfelelő partner, de ez hamar nyilvánvalóvá válik, és akkor a feladatom, hogy őt megismerve a számára legjobb helyre irányítsam azok közül amiket ismerek.
Minden úszó lelkes, általában tapasztalat útján válik számukra világossá, mibe is vágták a fejszéjüket, milyen elköteleződéseket vállalnak be ha felvállalják ezt az életmódot. “Sajnos” ez egy életmód váltás is egyben, ami vagy bejön valakinek, és megmarad úszónak, vagy megismerve más utakat keres.
Az biztos, hogy ezt az életet nem adják könnyen, rengeteg, az átlagosnál és a kényelmesnél nehezebb paramétert kell megszokni és felvállalni minden próbálkozónak, sokan a téli minúszokban a víz felé baktatva a reggeli sötétben beismerik, hogy ehhez kell egy bizonyos fokú őrültség, sőt egyesek azt is kimondják, hogy “tiszta hülyék vagyunk”, de megis csak ettől lesznek élettel teli, nem átlagos emberek, akik elmondhatják, hogy elményekkel gazdag életük tele volt működő erőkkel, amik feltöltötték őket, amit lemerítettek, de ugyanannyit, vagy kicsit többet mindig visszakaptak a természet állandó tartalékaiból.
Lelkesedés-energia-felhasználás-újratöltés-körforgás-maga az élet.
Ott vibrál minden velem kapcsolatban lévőben, aki szerti a mozgást.
Egyesületed, az 5-ös levegő Úszósport Egyesület uszodai edzésein hány téliúszó vesz részt jelenleg?
Nem elegen vannak, az biztos.
A téli úszás 90%ban hidegvizes merüléssel kezdődik, amihez nem kell úsznitudás. Később másokat látva, vagy érdekességképp jópáran úszni is szeretnének, ha már a hidegtűrésüket jól felfejlesztették, de hiányoznak az alapok, így a hidegvizes úszás csak nehézkes kecmergés marad a vízben, többnyire kitett fejjel, amit minden úszó tud, hogy úszni csak vízbe tett fejjel lehet! A hidegvizes úszás egyik legnagyobb nehézsége a fej hidegvízbe tétele, mivel az arcunkon, és a fejtetőn, ill. a tarkó felöli oldalon a leg vékonyabb a zsírréteg, így a hideg víz érzete egyből a csontig hatol, és rögtön fáj, ahogy a fej a vízbe kerül. Ezért kevesen is tudják megcsinalni, akik csinálják, azoknak is évek kemény munkája a hozzászoktatás folyamata, hirtelen felindultságból csak kínozzuk magunkat, de okosan időt kell szánni a felkészülésre!
Ezért mondtam, hogy kitartóan kell őrültnek lenni ahhoz, hogy valaki kellően felkészülve vághasson neki egy téliúszós kihívásnak.
Mint úszástudásilag, és úszóedzettségileg, mind hidegtűrésben jártasság szempontjából a több hónapos, akár teljes éves felkészülés az ajánlott, hogy a próba kellően magabiztos legyen, minimalizálva a váratlan meglepetések lehetőségét.
Te hova jársz legszívesebben úszni?
Nyíltvízbe, a fentebb említett állandóan változó körülmények pozitív hatásai miatt.
A természeti erők közelsége, és a belőlük fakadó lehetőségek miatt.
Dagály uszodába, télen-nyáron a fedetlen medencében való úszás lehetősége miatt.
Bármelyik uszodába, a víz mint egy különleges közegben való mozgás élménye miatt, hogy át kell adjam magam valami hatalmas erőnek, ami az önfeladásról szól, és csak együttműködéssel bírhatom összhangra, folyamatosan engedve magam a törvényei szerint működni, a saját szárazföldi akaratom elengedése miatt, hogy megbízzak abban, ami körülvesz, nem gondolkodni, hanem érezni a létezést, az “add fel magad, és újra megszületsz” elfelejtett útját járva, egy ősi élménnyel gazdagodjon a belső világom.
Mi a legszebb nyíltvízi élményed?
El lehet felejteni a gyerekkori, éveken át tartó vízi vacogásokat?
Azt hogy a mai napig, minden vízbeugrás egy pillanatnyi stresszélmény a testnek, egy felébresztő, energetizáló sokk?
Azt, hogy aki nem járatos a sportban, az tátott szájjal hallgat minden élménybeszámolót?
Esetleg a Málta-Szicília közti úszós, hajós, viharos hánykolódást némi “haletetéssel”?
Vagy a világ számos tengerébe való beugrást, a hullámok mozgásának átadva magad ráhangolódni az úszómozdulatokra?
Vagy szilveszterkor beleugrani bármiféle vízbe, ami épp az ember útjába akad?
Esetleg egy elszámított öbölátúszást áprilisban egyedül Tihanytól Füred felé, ami teljes kihűléssel, és szinte minden mozgásképesség elvesztésével járt?
De mégis a legemlékezetesebb élményem a 40. születesnapomon történt, május 4.én, amikor Sz. barátom elcsalt egy Velencei tavi pár órás úszkálásra, még edzősködésem kezdetén. Mmég mindig szemeim előtt van a ragyogó napsütés, fülemben a nád susogása, és a bugyborékoló víz hangja, ahogy boldogan, sabadon úszunk. Közben a lakásunkban feleségem szervezte a meglepetés bulit, hogy mire hazaérünk, ne egyedül kelljen befaljam a szülinapi tortámat!
Amire a legbüszkébb vagyok, az a a kitartó kis társaság, akik évek óta összefogva, létrehozva és folyamatosan támogatva fentartjak azt az úszóegyesületet. Az 5-ös Levegő Úszósport Egyesület lehetőséget ad arra a munkára, amit tiszta szívvel csinálhatok!
Ennek a csapatnak az ereje, a fő büszkeségem!
Befejezésül legnagyobb köszönettel FELESÉGEMNEK tartozom, aki kibír engem!
Mert mindenki egyedi, mint egy ujjlenyomat, és tudni kell együtt élni egyéniségként is!
Fotó: Oláh András fb
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani! Reszkess –egy boldogabb, egészségesebb, kiegyensúlyozottabb életért!
