Az Ice Mile, vagyis jegesmérföld leúszása a hazai téliúszás történetében eddig egy olyan álom volt, amit világviszonylatban is kevesen, gyakran cseppet sem problémamentesen teljesítettek. Valamiért elbűvöli a sport képviselőit az őrült kihívás teljesítésének a gondolata és sokan próbálkoznak felkészületlenül, az életveszélyes hipotermiát is átélve. Olyan ez, mint amikor a kezdő vállalkozó magasra teszi a mércét, majd ritkán, de eléri azt a luxust, amire azelőtt csak sajnálkozva mosolyogtak azok, akik nem  hisznek a csodákban… Az Ice Mile az a fagyos cél, ami a jegesúszók álmainak netovábbja, és senki nem tudja, miért! Walter  Ulrik és további két társa gyakorló úszás közben érte el a csúcsot, ezért sajnos csak szűk körben ünnepelhet, mindenféle hivatalos jóváhagyás nélkül. Az ismerősei csodabogárnak tartják.  Hogy mi hajtotta, illetve hajtja, hogy dokumentáltan is véghezvigye a tettét,  körvonalazódni látszik szerény, önfényezéstől mentes, és rendkívül izgalmas írásában, amit fésületlenül mutatunk be a Reszkess  magazin olvasóinak!

 

Ice Mile kapuján kopogva…

-Az Ice Mile egy jegesúszó kihívás. A lényege viszonylag egyszerűen megfogalmazható: ússz le 1 brit mérföldet 5C fok alatti vízben. Ez 1609 métert jelent. Ez önmagában nem világrengető teljesítmény, de nem is annyira gyakori egyelőre. Világszinten kb. 600 úszó teljesítette hivatalosan. Nem hivatalosan biztosan jóval többen. (A hivatalos teljesítés megkövetel néhány technikai és biztonsági körülményt az úszás során, de az alapfeladat ugyanaz.)

Eddig magyar úszó hivatalosan nem teljesítette még. Néhány nappal ezelőttig nem hivatalosan sem. Illetve az ismerősi körben nem tud senki olyanról, aki ezt bárhol jelezte volna, vagy ismert lenne. De persze simán benne van, hogy vannak még magyar teljesítők. Ezúton is gratulálok, Cseh Attila  a teljesítéshez!

A legtöbb sportolóban, mégha “csak” hobbi szinten is űzi, néha ott lebeg a versenyszellem. Nem feltétlenül mással, sokkal inkább önmagunkkal. És mindig adnak az ilyen jellegű kihívások egyfajta célt számunkra. Ilyen a futásban a félmaraton, maraton vagy épp az ultratávok. Úszásban pl. egy Balaton-átúszás. Triatlonban az Ironman. És sorolhatnám. Az úszás jegesvizes szakágában ilyen ez az Ice Mile. A relatíve kevés teljesítés azt is hozza magával, hogy igazából még recept sincs rá.  És ez olyan nagymértékben függ az egyéni adottságoktól is, hogy nehéz megfogalmazni alapigazságokat.

Az Ice Mile esetében nem a táv jelenti a nehézséget. Természetesen a hideg.

-Én mindössze szűk 3 hónapja ismerkedek ezzel a dologgal. 10 fok felett nem is igazán beszélnek még hidegvizes úszásról sem. Innen kezd el nehezedni a dolog. Én az elmúlt hónapok alatt mindössze 9-szer úsztam 10 fok alatt. Ebből 5-ször 6 fok alatt. És mindössze 3-szor úsztam a mágikus 5 fokos határ alatt. Ez ugyanis a jegesúszás határvonala.

Összesen háromszor. Az elsőt ráadásul alig 10 napja a hullámzó Balatonon. Mondjuk ott belecsaptunk a lecsóba, mert 2.5 C körül volt a víz. És hullámzott rendesen.

Mégis elkezdett foglalkoztatni az Ice Mile gondolata. De mindig igyekeztem el is hessegetni, hogy erre még várni kell 1-2 évet. Nem teljesíthető hetekben mérhető hidegvizes tapasztalattal: 9 alkalom hidegvízben…

Ice Mile:  “Nem lennék több tőle”

-De hát mégiscsak buzog bennem az a bizonyos versenyszellem. És kimondva kimondatlanul már kezdte befészkelni magát a gondolataimba a dolog. Hogy egyszer megcsináljam. Van-e értelme? Igazából semmi. Nem lennék több tőle. Más nagy értelmét sem látom. De azért mégiscsak. -Nagyképűen hangzik, de az eddigi úszások szinte semmilyen kihívást vagy nehézséget nem jelentettek. Oké, kellett akaraterő belemenni a vízbe és ott elviselni a fájdalmat. De ez nem mérhető még egy félmaratoni felkészüléshez sem. Nem hogy ennél jóval komolyabb sportteljesítményekhez.

Egyszerűen alkati kérdés. Kevés olyan sport van, ahol a testzsír előnyt jelent. Ez itt értelemszerűen nagyon sokat számít. Ezért nem dolgoztam meg (sőt, inkább nevezhető negatív megdolgozásnak). Nyilván kell hozzá egy speciáis vérkeringés és fájdalomtűrés.

Walter  Ulrik eddig még nem  érte el a határait a jegesúszásban

-Egyszerűen nem találtam meg még a határaimat ebben a sportban. Mindig kényelmesen mentem végig a távon. És könnyen melegedtem vissza, érdemi nehézség nélkül. Aki úszott már hideg vagy jeges vízben, az tudja, hogy a meló nagy része az úszás után jön: vissza kell melegedni. Ez néha 30-40-50 percben mérhető. És sokszor nem túl kellemes: nehéz a lefagyott lábakon lépkedni. Jön a szédülés. Majd a reszketés, amikor még inni is képtelen vagy. A hidegtől lefagyott arcod miatt a beszéded is alig érthető. Ezek amolyan természetes utóhatások. A sportág velejárói. Megvan persze ennek a küzdelemnek is a maga szépsége. De kivülállóként nézve picit rémisztő.

 

A vízben nehéz megítélni, hogy hol a határ

Lehet, hogy ott még minden oké, de kint már nehézkes. Ehhez kell a tapasztalat. Vasárnap úsztam másodszor 5 C alatt. 1200 méter volt. Szinte már látótávolságban volt az a bizonyos 1600 méteres mérföld. Nagyon enyhe szédülés volt utána, de nem volt vészes. Ez a hiányzó 400 méter egyszerre kevés és egyszerre sok. Mert az nálam mégiscsak plusz 10 perc ebben a hideg vízben. És itt minden perc jelentősen tudja rontani a fizikai állapotot és nehezíteni a visszamelegedést.

Ez az úszás adott egy alap önbizalmat: lesz majd keresnivalóm ebben a kihívásban. De nem tudtam azért elhinni. Nagyon komoly úszók véreztek már el 100 méterrel a cél előtt is. Ahogy a maratonnál is szokták mondani, itt is igaz: tisztelni kell a távot.

Tegnap délelőtt még beiktattam egy karácsonyi úszást. Picit hűlt a víz, 4.2 C. Felhős idő, kicsit fújt is a hideg szél. Nem sok kedvem volt bemenni a vízbe. De úgy gondoltam, hogy egy kis hidegvíz-adaptáció belefér. Átbeszéltük a mai terveket, nyugodt szívvel mondtam be, hogy megyek 400 métert vagy amennyi jólesik.

Nem tervezte! Megesik, hogy evés közben jön  meg az étvágy. Akkor  is, ha a jóllakás maga az Ice Mile!

-Nem melegítettem be talán ideálisan, mert szinte azonnal megütött a hideg a vízben. Sokkal hamarabb gémberedtek el a kézfejek és a lábaim. Hamarabb jött az a feszítő érzés a bőrömön, mintha valami éles tárgy tartana ellent a mozdulatoknak. Egy pozitív dolog volt csak: a hasító homlok- és nyakfájdalmon, ami az első 5-6 percet szokta megkeseríteni, viszonylag hamar át tudtam lendülni, kilazítva a nyaki és tarkóizmokat.

Megvolt a 200 méter. Kezdett végre összeállni a mozgás. Egy cseppet sem javult a kézfejem és lábam állapota. De rosszabb sem lett. Gondoltam, mehet még egy kör. A Lupán van egy 100 méteres bójasor, itt lehet fel-alá úszni, vagyis 200 méter egy ilyen kör.

Picit 5:00 percnél lassabban ment az első etap. Ami még magamhoz képest is lassú. Az élvonal 2-3 perc alatt letolja. A jobb úszók is simán 4 perc alatt. De sebaj. Ezt az 5 percet vettem alapul: addig megyek, amíg nem lassulok be nagyon: 6 perces határt lőttem be. Meg persze addig, amíg nem érzek bármilyen gondot: szédülés, görcs, látásprobléma és hasonlók.

400 méter. 600… 800.. és 1000…

-A második kör alig volt lassabb az elsőnélIgazából semmivel nem volt nehezebb. Kényelmesen ment. 600 méter. Kezd jó lenni. Teljesen szürreális érzés, hogy ilyenkor rendszeresen elönt a forróság. Néha szinte égetőnek érzem. A tempó maradt, 5:10 körüli 200 méteres etappal. Megyek még egyet.

800 méter. Ez már 20 perc. Ez a lélektani határ nálam. 20 perc felett alig voltam hidegvízben. Ez már nagyon ismeretlen terület. Mivel jól éreztem magam és a tempóm sem változott, bevállaltam a következő kört.

1000 méter. Elmúlt ugyan az a kellemes bizsergető érzés. És a vádlimat kezdtem egy vékonyabbnak érezni, mintha csak pálcikák lennének ott. A kézfájdalom, talpfájdalom erősödött. Kezdett beszűkülni a karjaim mozgástartománya. Így taktikát kellett váltanom: 20-30 méterenként beiktattam néhány kicsavart karmozgást, amikor a szükségesnél jóval hátrébb és magasabbra vittem a karokat, hogy kimozgassam a beszűkült tartományból. Folyamatosan húztam ökölbe az újjaim és feszítettem vissza a lábfejem, hogy vért pumpáljak beléjük. Ezt leszámítva nem volt igazából gond, ezt is csak enyhe nehézségnek ítéltem meg. És mivel közel volt az eddigi 1200-as rekordom, bevállaltam még egy kört. A tempóm is csak pár másodpercet romlott. 5 percből nem lehet nagy gond.

1200-nál kezdődtek a nehézségek,milesz ebből?

-1200 méter. Itt volt egy kis nehézség: be merjem vállalni a továbbúszást vagy álljak meg? A tempómat tartottam, a korábban beiktatott “gimnasztika” bevállni látszott. A lábtempó erősségén növeltem még egy kicsit, hogy a fűtésre azért rákapcsoljak. Alapigazság számomra egyébként, hogy nem szabad agyalni sem sokat a dolgokon. Erőt vettem magamon és nekiindultam a következő körnek is.

Látótávban az Ice Mile!!

-1400 méter. Atyaég, látótávolságba került már most az a bizonyos mérföld. Ez olyan adrenalinlöketet adott, hogy nem volt kérdés a kör végén, hogy nekivágjak-e még egynek. Ránéztem az órámra, továbbra is tartottam a tempót, ami alig változott az eleje óta.  Polgár Róbert óvó szemei sokat jelentettek, mert ha egyedül maradok a vízben, akkor kijöttem volna. Rám nézett és megkérdezte: “Még egy kör?”. Azonnal válaszoltam, hogy igen.

Nekiindultam. A sport megtanít arra, hogy nem szabad túl korán elbíznod magad. De nem tudtam uralkodnimagamon: elmosolyodtam a kindulás után. Egyszerűen tudtam, éreztem, hogy meglesz. Az adrenalin vitt előre. Megtoltam a tempót. Ez ahhoz volt elég, hogy amennyit lassultam volna a nehezedő mozgás miatt, kompenzáltam a nagyobb erőkifejtéssel.

1600 méter. Megvan. Majdnem. Mert ugye kell még 9 méter. De a biztonság kedvéért még levezető 50 métert beleraktam.

Walter Ulrik megcsinálta a jeges mérföldet,  de nem sietett az örömködéssel, a neheze következett!

-Jó lett volna örülni picit, de tudtam, a nehez most fog jönni. Vajon lábra tudok majd állni? Meg fogok tudnál állni a lábamon vagy elszédülök? Mennyire lesz nehéz visszamelegedni? Én ha fázom, a hátam nagyon kezd fájni: azt a fájdalamat nehezen viselem fejben, ilyenkor ingerlékeny is leszek. És a hidegvíz után amúgyis van egy depressziós szakasz, amikor nehéz velem kommunikálni.

Bátortalanul léptem a partra. Szerencsére Robi ott volt mellettem. Leste minden mozdulatom. Nehezen léptem bele a papucsomba: az a 2 cm lábemelés teljesen lehetetlennek tűnő feladat volt. Ráadásul annyira elgémberedtek a lábaim, hogy nem is éreztem, hogy rajtam van-e. Kicsit bizonytalanul elsétáltunk a ruhámért. Majd bekísért az öltözőbe. 10-15 percig csak sétálgattam körbe. Magamba fordulva. Körülöttem a többi úszó. Elemezték az úszásukat. Fejem leszegve róttam a totyogós köröket. Szerencsére nem kellett hozzá segítség.

Amikor olyan jó nekidőlni a falnak és kacagni magamon… Kacagni a világon…

-Amint picit is lassítottam jött a reszketés és ettől a hátfájdalom. Majd kis görcs a combomban. Neki neki kellett dőlnöm a falnak és homorítani, hogy enyhítsem a hátamon. Jött vissza az élet a testembe. És jött vissza az élet a lelkembe is. Kiúsztam magam. Végre, közelítettem a határaim felé. Bizarr dolog ez nálam: a maratont is azért akartam egy évtizeddel ezelőtt, mert át akartam élni az utolsó 200 méter szenvedését. Annyira irigyeltem a futókat a célegyenesben, akik a mezőny végén jöttek és küzdöttek. És sírtak. Én csak néztem. Akartam.

És akartam a jegesúszás utáni szenvedést is átélni. Meg persze azt az eufóriát, amit a fájdalom elmúltával azonnal megcsap. Pont olyan érzés, mint amikor spicces vagyok. Kicsit bizonytalan mozgás. Felszabadult lelki gátak és megered a nyelvem. De még talán vállalható szinten tartva magam. Az a kis kellemes szédülés. Amikor olyan jó nekidőlni a falnak és kacagni magamon. Kacagni a világon.

Azt beszélik, hogy Matus Márk és Cseh Attila is megcsinálta

-A lefagyott arcom is felolvadt, már tudtam beszélni. Reggel Matus Márk (A MEGATHLON SE úszója, a  Téli Balaton-átúszás résztvevője -a Szerk) is megúszta a 1600-as távot. Neki is gratulálok! Így az öltözőben is az ice mile volt a beszédtéma.

Mint ahogyan egy maraton után sem tartottam magam maratonistának, most sem változott semmi. Ráadásul bennem van az az ambivalens érzés, hogy úgy jött össze nekem ez, hogy szinte semmit nem tettem érte. Másoknak ez egy álom, talán el sem tudják érni soha, több évnyi jegesúszó edzéssel sem. Én meg idejövök. Harmadszor úszok jegesvízben és…

De most mégis annyira jó. Egyrészt ennek már tudok sportértéket is adni. Elértem a határaim közelébe. Átéltemolyan pillanatokat, amiket eddig csak másokon láttam, amiket csak hallomásból ismertem. A fájdalommal és eufóriával együtt. Amikor bő 1 óra alatt megjárom a poklot és a mennyországot is. Katarzis.

És most ott a cél. Menni tovább ezzel a hittel. A sportos oldala továbbra is vonz: legyen meg akkor már a hivatalos ice mile is. Mindegy, hogy mikor. Ha ebben a szezonban, akkor most. Ha jövőre, akkor jövőre. De ha soha, akkor sincs jelentősége. (A technikai feltételek teszik azért picit nehézzé a megvalósítást).

Bekopogtam az ice mile kapuján. Igyekszem belépni!

Az NHVTE figyelmeztetése:

Az IceMile azonban nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is az egyik legnagyobb kihívás a hidegvízi úszók számára. Éppen ezért arra szeretnénk felhívni mindenki figyelmét, hogy ez a próbatétel rendkívül komoly előkészületeket igényel, ne ugorjon neki kíváncsiságból, felkészületlenül senki.

 

 

Kiemelt fotó: Ice Mile -Walter Ulrik és csapattársai jegesmérföldet úsztak -a teljesítésük nem hivatalos

Kapcsolódó cikkünk: A Sportfanatic téliúszó versenyzőjével, Pék Dezsővel beszélgettünk Agárdon

 

Mi, a hideg jótékony hatásait hirdető csapat, minden nap arra törekszünk, hogy a legfrissebb és legmeggyőzőbb információkkal, eseményekről, hideghez köthető fontos, vagy csak érdekes írásokkal szolgáljunk Számodra. De hát kik vagyunk mi? Magyarország egyik legapróbb, de aktív szakmai magazinja, akik lelkesen kutatjuk és osztjuk meg a hideg varázslatos világának titkait. Nincs mögöttünk hatalmas támogatói háttér, csak az a szenvedély és elkötelezettség, amivel az igazságot és a boldogságot akarjuk terjeszteni.

De itt jössz te, kedves Olvasó!

Te vagy az, aki üzenetet nekünk terjeszteni. Egy apró lépésre van szükség, hogy hideg varázsa eljusson minél több emberhez: oszd meg az írásainkat! Ezt a cikkek elején, illetve legvégén található közösségi média ikonra teheted meg. Minden megosztás egy újabb lépés a boldogabb, egészségesebb és kiegyensúlyozottabb élet felé vezető úton. tehát ne habozz! Legyél része ennek az élettel teli közösségnek is, és légy része annak a mozgalomnak, amely a hideg áldásait mindenkihez elhozza! Mert itt a hideg nem az ellenfeled, hanem a barátod a szebb életért! Hajrá, oszd meg az üzenetet, és készülj velünk a legjobb hideg élményeidre! Reszkess, mert itt a hideg, hogy teljessé tegyen!