Anafilaxia: az út szélén hagyták a jegesúszónőt, majdnem meghalt

Tiszakécske: Egy méhcsípés sokaknak csak kellemetlen élmény, ám mások számára végzetes veszélyt jelenthet. A méhméreg-allergia, vagy más néven anafilaxia, az immunrendszer túlzott reakciója az allergénre, amely súlyos esetben anafilaxiás sokkba torkollhat, ami életveszélyes állapot. Az alábbiakban egy sporttársunk, Józsa Nóra megdöbbentő beszámolóját olvashatjátok, aki a halál torkából tért vissza, miközben az emberi közöny fájdalmas valóságával szembesült. A teste meggyógyult, de a lelke talán soha nem fog. Története nemcsak a túlélésről szól, hanem az emberi segítségnyújtás fontosságáról és a lélek erejéről is.

A méhméreg allergia vagy méhcsípés allergia, mely anafilaxiába torkollik bele az allergénnel való találkozáskor, mely végzetessé válhat az anafilaxiás sokk kialakulásával. Ez a betegség az immunrendszer helytelen reakciója az allergénnel szemben. Az anafilaxia túlérzékenységet jelent. Méh többször csípett már meg, de 2013-ban kerültem tőle először anafilaxiás állapotba. Azt kell róla tudni, hogy a csípéstől számított idő egyre fogy, ha minél többször találkozik vele a szervezet, lefordítva, minél többször kaptam méhcsípést, annál fokozottabbak letzek a tünetek és annál gyorsabban alakultak ki, ezáltal egyre kevesebb időm állt rendelkezésre az életben maradásra.

Nórinak az anafilaxia miatt immunterápiát javasoltak

Felajánlották, hogy deszenzibilizálnak/hyposzenzibilizálnak -írta nekünk Nóri. -Erre is ráfér egy fordítás: Érzéketlenítés vagy csökkent érzékenység. Ez egy immunterápia, ami az én esetemben nem úgy zajlott, amit a protokoll írna elő. Magas hígításban kaptam a méhmérget injekció formájában, hogy hozzászoktassák a szervezetet és ne reagáljon túl egy méhcsípés alkalmával. Ezt a dózist emelték, majd sűrűbb koncentrációra váltottak. Ez volt a metódus.

Eltelt két év. Kínok kínja volt megélni, ahogyan minden héten a szervezetem számára méreggel fecskendeznek, de rendkívül nagy segítségemre volt az akkori egészségügyi gárda, akik mindig kedvesen és mosollyal fogadtak, igaz már kissé féltek műszakban lenni, mikor

tudták, hogy én megjelenek, mert többször kerültem a terápia alatt is nehéz helyzetbe, kétszer kerültem bele anafilaxiába és egyszer az Intenzív osztály látogatója is lettem, annyi könnyebbséggel, hogy a terápia kórházban zajlott és azonnal ott volt a magasfokú segítség, hiszen előírása is egy ilyen immunterápiának az Intenzív osztályos háttér.

Nagyot ugrok a történetben. Abbahagytam a terápiát, mert megrekedt egy ponton, ahonnan úgy tűnt nem bírok tovább menni, egyszerűen nem vette a szervezetem az újabb lépcsőfokokat rosszullét nélkül. Azzal az eredménnyel zárult, hogy 6-os erősségű (legmagasabb) allergiám 3-asra csökkent. (3-asnál már szokták javasolni a deszenzibilizálást).

A csípések szinte feledésbe merültek az eseménytelen évek során, de megérkezett a következő méhecske… Az Anafilaxia következménye legutóbb majdnem végzetes volt!

-Eltelt azóta 8 év csípésmentesen.

2025.06.19-én kislányommal és a vizsla kutyusával, Mollival elindultunk sétálni Tiszakécskén. Nem volt tervezett és ő egy kényelmetlen lábbeliben érkezett, ezért levette. A Nádirigó Tanösvényhez készültünk, arra gondoltam, akkor én is mezítlábasra veszem, mi is rengeteget sétáltunk gyermekkoromban így.

Kb. másfél km után csípést éreztem a talpamon, lábam felemelve láttam, hogy egy méh volt. Levettem, kikapartam a fullánkot, bár sejtettem, hogy a méreganyag teljes mennyisége bejutott. Higgadtan mondtam kislányomnak, induljunk el visszafelé, de figyelem magam.

Nem tudhattam a terápia a gyakorlatban mennyire volt hatásos, de utólag elmondhatom, megmentette az életem, mert időt adott! Pár méter megtétele után zsibbadni kezdett a nyelvem, azonnal hívtam a segélyhívó számot, akik kapcsolták a mentőszolgálatot. Mivel be kellett mondanom egy címet, megálltunk abban a kis utcában, ahol éppen jártunk, a mentésirányító végig a vonalban volt, kérte ne tegyem le a telefont.

Magányos küzdelem az életbenmaradásért: visszaintegettek neki, de otthagyták a földön

-Az anafilaxia tünetei fokozatosan alakultak ki, ahogy a méreg terjedt a vérárammal, egyre kezdtem elhalványulni az életből, válaszaim a mentésirányítónak, már cseppet sem voltak adekvátak, de ő csak mondta: Hamarosan ott lesznek a kollegák. Értesítették a mentőhelikoptert.

Telt az idő, két kerékpáros és két autós ment el mellettem, ahogyan a földön feküdtem, egyikőjüknek próbáltam integetni, de visszaintve továbbment. Nem értettem akkor sem, Mi történt a világgal, hova lett az emberekből, az EMBERNEK lenni. Talán az én életem ér ennyit,

 

tényleg mindegy lenne, ha most tölteném az utolsó perceim?

Vannak pillanatok, melyet már csak kislányom elmeséléséből tudok, ebben a helyzetben az idő megállt, elengedtem mindent, bíztam, reméltem, hogy a segítség időben érkezik. Békesség járt át. Nem volt erőm félni. A helikopter zaja mentsvárként csalt reményt belém, de elmentek másik irányba, kérte a mentésirányító, hogy integessünk, de nekem már nem volt erőm, kislányom egyre magasabbra ugrott integetve, csak lássanak meg, de azt láttuk, hiába, a helikopter más irányba ment, távolodott tőlünk.

Segítség és a kórházi tapasztalat -Nóri csak a megmentői és a mentősök mellett érezte magát biztonságban

-Egy család állt meg mellettem biciklivel, egy anyuka kisgyermekkel és egy apuka, kinek szavai hozzám szóltak, azt kérdezte, csípés? Ránézve válaszoltam, bár erre már nem emlékszem, elmesélésből tudom. Egy civilben lévő mentős volt a családjával. Ők voltak, akik megálltak és ott maradtak, míg meg nem érkezett egy civil autóban egy hölgy a mentőhelikopter két személyzetével, akik azonnal branült kötöttek (melynek helye jelenleg is erre a napra emlékeztet, hiszen még nem gyógyult be) és adták be a megfelelő gyógyszereket és infúziót.

Megérkezett nem sokkal egy mentőautó. Hordágyra akartak fektetni, de felkelni nem bírtam, mert visszacsuklottam, két oldalról támogatva, feltettek, sajnos még az anafilaxia emésztőrendszeri tünetei folytatódtak, de hamarosan elindulhatott az autó a legközelebbi, illetékes Sürgősségi osztályra…bár ne tették volna. Maradtam volna a mentőautóban, ahol biztonságban éreztem magam. Ott tudtam meg, hogy a helikopter nem tudott leszállni, csak tőlem 2 km-re a Tisza-parton, a hölgy segített őket elhozni hozzám.

A Sürgősségi osztályon sajnos betegként megsemmisültem, alig vártam, hogy hazamehessek. Még egy kör gyógyszert kaptam a branülbe, majd pár óra „őrzés” után a negatív fül-orr-gégészeti vizsgálat után, elengedtek és nővérem hazavitt. Másnap értem haza, de a saját ágyamban aludhattam. A sürgősségi osztályon feküdve, a gyengeségem a szemhéjam mögé zárt, a tudatom lassan kezdett tisztulni és a gondolatok jöttek… Az idő teltét, csak ablakon át nézegetve, a nyugvó napról ítéltem meg.

A hidegadaptáció ereje és a mentális újjászületés

-Ezen nap tanítása több dolgot felvet a változtatásra. Az bizonyos, hogy ha korábban nem mentem volna át az immunterápián, most nem tudnék válaszolni a Reszkess magazin kérdéseire, így kaptam időt rá, hogy megérkezzen a megfelelő segítség. 29perc:47mp volt a telefonbeszélgetés ideje e mentésirányítóval. Ennyi volt a tárcsázástól addig, hogy letérdeljen mellém a mentőhelikopter személyzete.

Kellett lelkierő, kellett fegyelem, hogy ne adjam fel, ezt hogyan értem el?! A téliúszással egy kedves régi edzőtársam, Szemlér Ákos kapcsán találkoztam és 2025. januárjától a kecskeméti Sivatagi Fókák – Hidegadaptációs Közösség tagja lettem. A mentális hatása segített anyukám elvesztése utáni gyászban. Megtanított újra a jelenben létezni és megtalálni magam ott. Az ember a lelki fájdalmában a múltba kapaszkodik, ahol még a szeretett személy létezett. Óriási koncentrációt igényel a hidegsokk, testkontrollt és tudatkontrollt. Ezt mind megtanította!

Bár felkészülést igényel ennek elkezdése, én 2,2 fokos vízben merültem először 4,5 percet. Nem szokványos kezdet, de ez nem várhatott. Kellett. A kezdéstől eltelt két hónap és megcsillant előttem a Téli Balaton Átúszás egy rövid 200 méteres távjának teljesítése. Itt megemlíteném, hogy Veled is volt szerencsém találkozni, melynek nagyon örültem, mert erőt adott. Így szereztem meg az általad aláírt nyíltvízi bójámat, melyet idén nem tudtam végül bevetni, de jövőre szeretném, talán egy kicsit hosszabb távon (az öröm kölcsönös volt, a bóját használd egészséggel -a Szerk).

Edzések és a jövő -Nóri az évszakok követelményeinek megfelelően él, vagyis nem csak hideg-, de melegadaptációját is őrzi, fejleszti

-Nyáron a melegre adaptálom magam, mindig az időjárásnak megfelelően. Kerékpártúráim alkalmával 10-16 órákat töltök el aszfalton gurulva, s az utak mentét gyakran nem fák övezik. Az én edzéseim négy évszakosak! Heti kb. 4-5 edzés van, a 12 órás műszakjaim köré tervezve. Gyakran a munkába is kerékpárral megyek, ez 2×28 km-t jelent a 12 órát keretezve. Ehhez csatlakozik a futás, melynek távja változó 10-21km, illetve jelenleg 1000-1400m úszás a tanuszodában alkalmanként, s ha csak tehetem az élő Tisza vizében. Az rendszeres edzés adja számomra a megfelelő kondíciót feladataim ellátásához, fizikailag megerősít, ellenállóvá tesz. Mentálisan lecsendesíti elmémet, mely igazi relaxációként szolgál.

A lelki oldal, az ember legnehezebben regenerálható része, sokszor kemény munka.

-Kikerülhetetlen az Önmagunk ismerete, ez egy folyamatos utazás. Bár az esetem óta néhány dologban megingott a bizalmam, lelkem mélyén tudom, hogy jó emberek vesznek körül, akik vigyáznak rám és tudom, hogy sok dolgom van még ebben az életben és menjen el mellettem számtalan ember, aki szeret kérés nélkül ott lesz!

Nem félek többé!

Ahogyan hideg lesz a víz, a Sivatagi Fókák újra odagyűlnek a víz mellé sorban, melynek én is oszlopos tagja leszek a továbbiakban is, mert a munka nem ért véget. A tudásom szeretném gyarapítani a hidegadaptáció kapcsán, hiszen gyakorlásával olyan képességre tehetünk szert, mely az élet több területén is hasznosítható. Tartalmas alapot kaptam tőled minderre a téliúszás tanfolyamon való részvételkor, köszönöm neked ismét, hogy megadtad nekünk, Fókáknak ezt a lehetőséget, megyek tovább (én köszönöm, hogy vagytok Nóri -a Szerk)!

Kiemelt fotón: Józsa Nóra

Kapcsolódó cikkünk: Téli Úszó Vb -Bled 2023

Mi, a hideg jótékony hatásait hirdető csapat, minden nap arra törekszünk, hogy a legfrissebb és legmeggyőzőbb információkkal, eseményekről, hideghez köthető fontos, vagy csak érdekes írásokkal szolgáljunk Számodra. De hát kik vagyunk mi? Magyarország egyik legapróbb, de aktív szakmai magazinja, akik lelkesen kutatjuk és osztjuk meg a hideg varázslatos világának titkait. Nincs mögöttünk hatalmas támogatói háttér, csak az a szenvedély és elkötelezettség, amivel az igazságot és a boldogságot akarjuk terjeszteni.

De itt jössz te, kedves Olvasó!

Te vagy az, aki üzenetet nekünk terjeszteni. Egy apró lépésre van szükség, hogy hideg varázsa eljusson minél több emberhez: oszd meg az írásainkat! Ezt a cikkek elején, illetve legvégén található közösségi média ikonra teheted meg. Minden megosztás egy újabb lépés a boldogabb, egészségesebb és kiegyensúlyozottabb élet felé vezető úton. tehát ne habozz! Legyél része ennek az élettel teli közösségnek is, és légy része annak a mozgalomnak, amely a hideg áldásait mindenkihez elhozza! Mert itt a hideg nem az ellenfeled, hanem a barátod a szebb életért! Hajrá, oszd meg az üzenetet, és készülj velünk a legjobb hideg élményeidre! Reszkess, mert itt a hideg, hogy teljessé tegyen!