Sortfanatic sikersztori -2. rész A Velencei-tótól a Gibraltári-szorosig

 

Hideghéty Tibor, a Szlovákiában bejegyzett, világrekordokat elért Sportfanatic alapítója, egy véletlen találkozás során a Velencei-tónál ismerte meg a szintén csallóközi Pék testvéreket. Az ártatlan beszélgetés során hamar körvonalazódni látszott egy közös cél, melyet a testvérpár hosszútávúszás iránti vágya alapozhatott meg. Dezső és Endre kezdetben bolondságnak tartották Tibor téliúszási javaslatát, ám a természet iránti csodálatuk és a közös álom erőt adott nekik. Nem csak a gólyák inspiráló repülése és a természet kihívásai motiválták őket, hogy eljussanak a Gibraltári-szorosig. Tibor segítségével, kitartó edzéssel és rengeteg elszántsággal készültek fel erre a monumentális feladatra. Az álom valóra válása előtt álltak, de akkor még senki sem tudta, hogy milyen szívszorító történet és hit adta az erőt ahhoz, hogy sikeresen megvalósítsák azt, ami majdnem az életükbe került!

 

Sportfanatic második nagy egyezsége a Velencei-tóhoz köthető. Hideghéty Tibor az alakulás után két évvel teljesen véletlenül találkozott itt a Pék testvérekkel, Dezsővel és Endrével. Kötetlenül beszélgettek hármasban, kiderült, mennyire közel laknak egymáshoz. Felvetette nekik, hogy próbálják ki a téliúszást, ami nagyon jó érzés, egészséges. Dezsőék bolondságnak vették a javaslatot, azt mondták, lehetetlen, hogy ők azt kibírják. Nem erőltették a témát, de akkor elülhetett a testvérek fejében egy gondolat. Más vizekre terelődött a beszélgetés, a testvérpár minden álma volt, hogy egyszer átússzanak Európából Afrikába. A természet példái csalogatták őket a hosszútávúszás irányába. Csodálták a gólyákat, hogyan képesek leszállás nélkül akkora utakra, melyeket évente megtesznek oda-vissza. Tibor ekkor „csapott le” rájuk, hiszen a Sportfanaticot épp az ilyen kihívások miatt hozta létre.

„Oké, segítek, de ehhez előbb edzenetek kell. Meg kell szoknotok a hideg vizet, csakúgy nem fog menni egy ilyen úszás.”

 

Fél évvel később, a tél beálltával már közösen, jéghideg vizekben edzettek a Gibraltári-szoros átúszására.

A sportfanaticosok majdnem minden hétvégén eljártak Csehországba téliúszó rendezvényekre, a Cseh bajnokságon való rendszeres részvétel volt az egyik kiemelt céljuk. Persze ott is csak egy kilométer volt a leghosszabb táv.

Az első nagyon nagy kihívásuk a régóta vágyott Gibraltári-szoros átúszása volt, melynek útvonala  16,8 km. Nem ők az egyetlenek, akik ezt a távot éppen itt szeretnék legyőzni, valójában normál körülmények között nagyon sok évig kell várni egy ilyen úszásra. Nem így persze azoknak, akik azt a bizonyos “komfortzónájukat” már messze kitágították és képesek magukat jól érezni a hideg vízben is!  Hideghéty Tibor pontosan tudta, mivel tudja megfogni a testvérpárt, a hidegtűrés csúcsra fejlesztésével lehetett elérhető közelségbe hozni a nagy tervüket. A Spotfanatic két legyet ütött egy csapásra: a Pék testvérek álmának valóra váltását ígérve a saját célját is elérhető közelségbe hozhatta. A lehető legkorábbi, leghidegebb időt választották.

 

Cseh résztvevőkkel a kontinens-átúszáson

Március 29. és április 1. közé  kapták a Spanyol Úszószövetségtől az időpontot. A Csapatnak három csallóközi tagja volt, a Pék testvérek és Nyáry Richárd. Egy cseh úszónő, a világbajnok, és többszörös cseh bajnok Magda Okurková volt a negyedik rajtoló, aki a jeges mérföld leúszásának világrekordját korábban éppen Dunaszerdahelyen állította fel. Mindannyiuknak számolniuk kellett azzal, hogy ezúttal 15-16 fok körüli vízben, nagyon hosszú időn át kell bírniuk a tempózást.  A szél, a hullámzás és a térségre jellemző oldalirányú vízáramlás is megkövetelte, hogy megfelelő gyorsasággal, kitartóan haladjanak. Az egykori élsportoló segítőkkel együtt 8 fős csapatban az úszók szintén cseh edzője, illetve tartalékos úszója Mihola Petr kiemelte, milyen lelki teherrel kell számolni egy ilyen rendkívül hosszú, hideg vízben történő úszásnál:

„Fontos, hogy aki túl magabiztos, kicsit visszafogja magát, míg a szkeptikusok önbizalmat szerezzenek. Ezen a szinten ez már amolyan pszihés feladat.”

Mihola Petr a legeredményesebb cseh téliúszó, aki kimagasló eredményeket ért el, immár 30 éve aktív ebben a sportágban. Többszörös Cseh Kupa győztesként olyan teljesítményekkel büszkélkedhet, mint a La Manche-csatorna, a Gibraltári-szoros, illetve a Loch Ness tó átúszása.

 

Az eseményről a Sportfanatic közösségi oldalán így tájékoztatta az érdeklődőket:

„A Gibraltári-szoros a Földközi-tengert és az Atlanti-óceánt köti össze. Az úszóknak le kell győzniük az Atlanti-óceán erős áramlását a Földközi-tenger felé, és meg kell küzdeniük a nagy hajóforgalommal, valamint a szüntelen széllel, illetve a hideg vízzel, s mindezt úszóruha nélkül. Az úszókat két hajó és a kíváncsi delfinek kísérik, de felbukkanak olykor bálnák és cápák is. A tenger mélysége megközelítőleg 1200 méter. A Gibraltári-szorost átúszni, Szlovákiából eddig csak három úszónak sikerült. Általában véve is, ezt a szorost kevesebb ember úszta eddig át, mint ahányan feljutottak a Mount Everestre. A kemény felkészülésről, és magáról az átúszásról dokumentumfilmet tervezünk. Esélyünk van rá, hogy a kemény felkészülést szlovák rekorddal koronázzuk meg.”

(Teljes írásuk ezen a linken olvasható)

 

Nyáry Richárd  és  Magda Okurková végül március 30-án rajtolhatott, a Pék testvérek másnap úszhattak. De milyen állapotban?!!

Hidghéty Tibor lelkesen emlékszik vissza:

„Ez úgy működött, hogy az európai parton a kísérőhajón megközelítjük a rajthelyet, ahol az úszónak be kell ugrania a vízbe, majd teljesen kiúsznia a partra, mert oda már nem tudtunk volna bejutni a kövek miatt. Én a vezető hajón voltam a GPS-el. A kapitánnyal közösen megegyeztünk, hogy milyen partot kell elérnünk, ezt az irányt mi adtuk meg az úszónak. Egy másik, az „etetőhajó” aztán folyamatosan mellette haladt, illetve a személyzetének az  is dolga volt, hogy vész esetén ki tudják húzni a bajba került úszót. Emlékezetes, hogy a rajt után Dezső sokáig jól bírta az úszást, de félúton nagyon rosszul lett. Tengeri beteg volt, elkezdett hányni. Orrán és száján jött ki minden, egészen addig, amíg teljesen ki nem ürült a gyomra, hófehér volt. A bíró ki akarta venni a vízből, de kértem, ne tegye, vállaltam a felelősséget és ezt ott alá is írtam, mert ismertem Dezső képességeit. Ő gyorsabban úszik testvérénél, Endrénél, de a szabályok értelmében nem mehettek el 50 méternél messzebb egymástól. Kitartottak egymás mellett, egész a partot érésig. Itt sziklás terep fogadott minket, ahová nem lehet kiúszni. A bíró ilyenkor hivatalosan odaküldi az etetőhajót a parthoz, amit az úszó első ízben megérinthet. Ekkor kéne megszólalnia a hajókürtnek, és ebben a pillanatban történne meg az időmérés zárása. Dezsőék ezt nem így tervezték…

 

A Pék testvérek egy nagyon is emberi ok miatt, életüket kockáztatva rúgták fel a szabályt. Nehéz könnyek nélkül beszélni róla!

Tibor különösebben nem érzékeny ember, de beszámolója közben ennél a pontnál elcsuklik a hangja, kis szünetet tart, majd így folytatja:  -Az ikerpár életének legnagyobb, feldolgozhatatlan keserűsége testvérük, Norbi elvesztése volt. Nem beszéltek senkinek a fájdalmukról, azt közösen próbálták valahogy elviselhetővé tenni. Endre hátán ott volt a felirat: “NORBERT”. Mint kiderült, két kontinens közti átúszást lélekben testvérükért, vagy inkább ővele hajtották végre… Pontosan úgy, ahogy azt korábban, hármasban tervezték. Norbi rendszeresen velük úszott a Dunában, annak egyik feléből a másikba, és már ott, akkor, közösen, hármasban tervezték, hogy átúsznak Afrikába. Norbi szerette volna megérinteni a marokkói partot . A rajongásig szeretett testvér leukémiában halt meg, de Endre és Dezső nem engedték őt el. Minden úszásnál magukkal viszik őt is, egy általuk megélhető, misztikus módon. Ott, akkor, a Gibraltárnál Norbi volt a legfontosabb!

 

“Életvszélyes volt a partraszállás, eltűntek a habok között. Azt hittük, belefulladtak mind a ketten!”

-Egy percig kerestük őket, a sziklákat csapkodta a nagy vízáramlás -emlékezik elfolytott hangon a társulás vezetője. -A hatalmas hullámok nagyot csattantak a parti sziklákon, majd vágódtak vissza. Nem láttuk őket sehol. Azt hittük, belefulladtak mind a ketten! A hajó mellett nem voltak… Sehol nem voltak! Aztán egyszercsak megláttuk őket, együtt másztak ki a partra, és onnan integettek nekünk. Ez számunkra is borzasztóan érzékeny pillanat volt, aztán úgy vettük ki őket, amikor visszaúsztak hozzánk, mint egy fadarabot! Úgy emlékszem, 14 fokos volt ott a víz, és annak ellenére, hogy a Dezsi ilyen rosszul érezte magát, erre is volt egy megoldás. Kólából ráztuk ki a szénsavat és azt itattuk meg vele, hogy a gyomrát feljavítsuk. Végig rossz állapotban volt, de célba ért. Ma is tudom, hogy tűzbe tehetem értük a kezemet, mert mindketten érzik a nagy felelősséget és úgy csinálnak végig mindent.

 

A Sortfanatic sikersztori folytatása hamarosan következik!

Kiemelt fotó: Sportfanatic, Hideghéty Tibor

Kapcsolódó cikkünk: A Sportfanatic sikersztori -1. rész

Mi, a hideg jótékony hatásait népszerűsítő csapat, nap mint nap azon dolgozunk, hogy a legfrissebb és legmeggyőzőbb információkkal, valamint hideghez kapcsolódó fontos vagy érdekes írásokkal szolgáljunk Számodra. De kik is vagyunk mi? Magyarország egyetlen, aprócska szakmai magazinja, akik szenvedélyesen kutatjuk és osztjuk meg a hideg varázslatos világának titkait. Nem áll mögöttünk hatalmas támogatói háttér, de még kicsi sem! Csak az a lelkesedés és elkötelezettség hajt minket, amellyel a hidegtűrők történeteit, és magának a hidegnek a jótékony hatásait szeretnénk terjeszteni.

De itt jössz Te, kedves Olvasó! Te vagy az, aki segíthet nekünk terjeszteni az üzenetet. Egyetlen apró lépésre van szükség, hogy a hideg varázsa minél több emberhez eljusson: oszd meg az írásainkat! Gondolj csak bele, minden egyes megosztás olyan, mintha virtuálisan hópelyheket szórnál szét a világban, ami mindenkinek hoz egy kis frissességet és egészséget. Oszd meg a Reszkess magazin számodra legérdekesebb cikkeit!